1893. január 18-án született Antalfalván, a Vajdaságban.
A magyar gyógyszerészet nagyjaihoz hasonlóan Németországban szerzett vegyészmérnöki oklevelet, majd a későbbiekben Budapesten szerzett gyógyszerész és jogi diplomát. Gyógyszertára Makón, a mai Sárga üzletház helyén volt. Vállalkozása mellett az akkori Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegyei közigazgatásban töltött be törvényhatósági tisztséget. 1939-től független országgyűlési képviselője a térségnek. A jobboldali parlamenti képviselőkből és felsőházi tagokból alakult Nemzeti Szövetség tagja, majd 1941-től a Nyilaskeresztes parlamenti frakció vezetője. 1943-tól szerkesztője az Összetartás című nyilas napilapnak. A nyilas puccs után miniszterelnök-helyettes ebben a tisztségében Szálasi jobbkeze. (1944. október 16-a és 1945. március 27-e között). Az ő nevéhez fűződik Szálasi államfői kinevezéséről szóló törvény előterjesztése. A kormány többi tagjával Németországba menekült a háború végén ahol az amerikaiaknak adta meg magát, akik kiadták az oroszoknak; 1945. október 3-án hozták vissza Magyarországra. A népbíróság a háborús bűnösök perében a következő évben kötél általi halálra ítélte. 1946. március 19-én végezték ki Budapesten.
